Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Városok és lakóik

2010.10.28

Fejezet:            A KÖZÉPKORI EURÓPA

Lecke:             A VÁROSOK ÉS LAKÓIK

 

I. A középkori városok születése

 

-          a volt Római Birodalom városi társadalma az 5. században összeomlott

-          a középkori városok létrejöttének 3 fő csoportja:

(1)     a korábbi központi római területeken (Itália) épségben maradtak a városok

(2)     a volt nyugati provinciákban (pl. Gallia, Hispania) romokban élték túl a városok a népvándorlást, de később újra benépesültek

(3)     új városok születtek az egykori birodalom határain kívül, kedvező földrajzi adottságú területeken

-          10-11. század: látványos fellendülés a városok és lakóik számát illetően (kézműves, iparos réteg; fejlődő kereskedelem)

-          1180-1270: a városfejlődés egyik legintenzívebb szakasza Európában

-          Észak-Itáliában (Milánó, Firenze, Velence stb.), Flandriában (Gent, Brugge, Ypern stb.) és a Rajna-vidéken (Köln, Speyer, Worms) volt a legsűrűbb a városhálózat

-          a városok civilizációs, gazdasági és kulturális központokká váltak

 

II. Mitől város a város?

 

-          „A városi levegő szabaddá tesz.”

-          a többi településnél nagyobb szabadsággal (immunitas) rendelkezik

-          jelképek: városfal, városcímer

-          szabadságjogok = kiváltságok (privilégiumok):

(1)     gazdasági kiváltságok:

§  adózás egy összegben

§  vásártartás joga

§  árumegállító jog

§  polgárok vámmentessége

(2)     jogi kiváltságok:

§  szabad bíró- ill. vezetőválasztás

§  törvények alkotása

§  szabad költözködés

§  szabad végrendelkezés

(3)     egyházi kiváltságok:

§  szabad papválasztás

 

III. A városok lakói: kézművesek, kereskedők

 

-          a városok lakóit polgároknak nevezzük

-          a polgárok azonos jogokkal rendelkeztek, de vagyonuk különbözött:

(1)    gazdagabbak: patríciusok

(2)    szegényebbek: plebejusok

-          a városi ügyeket a népgyűléseken vitatták meg

-          a városok életét a városi tanács irányította

-          a polgárok elsősorban a kézművesiparból és a kereskedelemből éltek

-          az azonos mesterséget űzők érdekvédelmi (kezdetben vallási alapon szerveződő) szövetségekbe, céhekbe tömörültek:

                               (1) tagjai: mesterek

                               (2) segédeket, inasokat foglalkoztattak, tanítottak

                               (3) a munkaeszközök saját tulajdonban voltak

                               (4) egymaguk végeztek minden munkafolyamatot

                               (5) jó minőségű árut állítottak elő

                               (6) tiltották a versenyt, a reklámot

                               (7) közösen léptek fel a céhen kívüliek (kontárok) ellen

-          a kereskedők a tehetős réteget alkották

-          az adott tájegység jellemző termékeivel kereskedtek

-          tengeri és szárazföldi útvonalak hálózták be Európát

-          kereskedelmi központok: Észak-Itália, Flandria