Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kereszténység és a birodalom

2010.04.16

Fejezet:           AZ ÓKORI RÓMA

Lecke:             A KERESZTÉNYSÉG ÉS A BIRODALOM

 

I. Az első közösségek

 

-          Jézus halála után 12 tanítványa (az apostolok) Jeruzsálemben nem talált megértést, így szétszéledtek Palesztinában és híveket toboroztak.

-          E mozgalmat Péter apostol (a hagyomány szerint Róma első püspöke, a későbbi pápák elődje) vezette.

-          A keresztény vallás kialakulásától kezdve tudatos térítő célzatú volt.

-          A megtérőket Jézus görög mellékneve (Christos) után keresztényeknek nevezzük.

-          A jeruzsálemi keresztény közösséget és az apostolok által Palesztinán kívül alapított egyházakat őskereszténységnek hívjuk.

 

II. A pálfordulás

 

-          Saul, a keresztények üldözésében részt vevő fiatal zsidó egy látomás hatására megkeresztelkedett, felvette a Pál nevet és a hit terjesztője lett („pálfordulás”).

-          Azt tanította, hogy az is lehet keresztény, aki korábban nem volt a zsidó vallás híve.

-          Három nagy térítő útján (Ciprus, Kis-Ázsia, Akhaja) számtalan hívet szerzett a kereszténységnek.

-          A Kr. u. 1. század végén a kereszténység rohamosan terjeszkedni kezdett nyugat felé.

-          Keresztény közösségek elsősorban a városokban jöttek létre.

-          A hívők életének középpontjában összejöveteleik (imádkozás, a próféták és az apostolok meghallgatása, keresztelés stb.) álltak.

 

III. A keresztényüldözések

 

-          A rómaiak eleinte nem fordítottak nagy figyelmet a keresztényekre, a zsidókhoz hasonlóan megvetették őket.

-          Néró császársága alatt, a római tűzvész  idején (Kr. u. 64) a gyanú (alaptalanul) a keresztényekre terelődött, megkezdődött üldözésük.

-          Az üldözés valódi oka az lehetett, hogy a keresztények nem fogadták el a császárok isteni voltát, ez pedig egyet jelentett az állam elleni lázadással.

-          A keresztényeket halálbüntetéssel sújtották (a meggyilkoltakat mártíroknak (vértanúknak) nevezzük).

-          A hívők titokban, föld alatti kamrákban gyakorolhatták csak vallásukat és mindennapos létbizonytalanságban éltek.

 

IV. Megbékélés

 

-          A Kr. u. 4. század elején, Constantinus korában az egész birodalomban elterjedt a keresztény vallás.

-          Kialakult a szertartásrend, a keresztény közösségek rétegződése (papok, püspökök), és létrejöttek első épületeik is (szentélyek, bazilikák).

-          Kr. u. 313-ban, a mediolanumi edictumban (rendeletben) Constantinus minden vallás szabad gyakorlását engedélyezte (türelmi rendelet).

-          A Kr. u. 325-ben tartott nicaeai egyházi gyűléssel (zsinat) megkezdődött a keresztény egyházszervezet kiépítése.

-          A Constantinus után uralkodó keresztény császárok egyike, Nagy Theodosius 394-ben hivatalos államvallássá emelte a kereszténységet, kiszorítva ezzel a hagyományos római istenek tiszteletét.